Ne higgy nekem!

Jó szórakozást! :))

A mai nap megtörtént velem az utcán menvén, ami még soha. Hangos röhögésben törtem ki. Eddig mindig csak irigykedve néztem az ilyen embereket. Egy barátom kb egy hónapja mutatott nekem valamit a jutyúbon és az jutott eszembe.

Ez volt a bűnös: :))))

háháháháháháhááááááááá!!!!!

Akarok egy ilyet! A világon egy helyen gyártják, Svájcban. Kézzel. 

Gondolom ez az. Úgy értem a Barátság.

Mostanában a legboldogabb pillanataim hozzájuk kötődnek. Igazán szívből szeretni is csak őket tudom. Mostanában... Én sem értem, pedig elvileg egy csomó embert kéne szeretnem, meg úgy általában mindenkit :D Sosem volt ezzel gondom. No persze amikor én úgy kifejezetten nem imádok, akkor sem utálok... Nincs miért utálni.

Ők vannak. Próbálnak élni, így vagy úgy, de alapjában véve küzdenek. 5-en vannak. Az egyik görög, a másik milliárdos, a harmadik magamfajta művészkém, a negyedik ügyvéd, az ötödik külföldön él. Az a közös bennük, hogy imádom őket.

Meghatódom, amikor a milliárdossal és művészkémmel elmegyünk a Gödörbe, s megváltjuk a világot röpke 10 óra alatt. Érdekes módon a milliárdos gondolkodása áll hozzám a legközelebb. Sajnos nem a pénzszerzést illetően...:) Vagy nem sajnos. A dolgok működését tekintve. A művészkémmel töltöttem a legtöbb időt, fiatalkori zorall időszakokat, alkohol és mindenféle mámorban. Összenőttünk. Bár voltak kihagyások.

És amikor már hajnalodik, eszem velük a grillcsirkét Jókai lábainál a fűben. Ez az az idő amikor az éjszaka és a nappal összeér. És ez az az időszak, amikor valóban őket látom. A fáradtságtól nem tudnak már játszani. Alig hangzik el szó, csak nézzük a reggeli arcokat és a csirkét, meg az ubit. Na ilyenkor hatódom mindig. Nem tudom ők is ezt érzik e.
Én rendszeresen hajnalonta, a barátaimmal kerülök ebbe a magasztos állapotba.

Egy sosem volt, mégis létező helyet látok. Amint látóterembe kerül, könny szökik a szemembe, mert önmagamat odavágyom.

A vibráló levegő mögött egy függőágy van amiben ha elég ügyes vagyok, én fekszem. Köröttem sárguló szalma, a kalap is abból van a fejemen, félig az arcomba tolva. Forró lég, tehénszag és ciripelés.

Ugyan nem látom, de érzem, hogy közel van a ház, s benne egy nekem fontos ember ténykedik. Szívem megtelik boldogsággal, sosem éreztem ilyen jól magam, minden könnyű, gyönyörű s tudom nem adhat többet semmi sem.
Meghatott vagyok. Valaha természetes volt az ilyen helyzet. Most tudom, hogy ritka pillanatot élek, jobban tudom szeretni s magamba engedni.

Az eget nézem. A felhők vonulását. Kontúrba álmodom a különféle lényeket, akik valamit duruzsolnak, majd odébb állnak. A varázsló orra lassan elválik és kutyafej lesz belőle.
A nyakamon még ott az előző csók utóérzete. Megiszom a fröccsöm és elszundítok.

Idén a Margííít szigetekre megyek nyaralni..... :)

Amíg nem tanulod meg jól érezni magad magaddal, addig minden kapcsolatod nyűglődés lesz!

Ennek a lényege az, hogy ne valamilyen céllal keress párt. Ne is keress igazából, csak mutasd meg magad, hogy rád találhasson.

Ha valamilyen céllal keresel, valamit pótolni szeretnél, űrt betölteni, akkor nem fogsz tudni elvárások nélkül létezni a pároddal.

Kicsit ellentmondásos a dolog, de a párodnak pont nem hiányt kellene betölteni melletted, hanem egy másik teljes emberként kellene melléd sodródnia. Persze tanulás így is lenne benne. Csak talán nyiga és gyötrődés nélkül...

-Amikor feldereng, hogy amit megtanultál, az nem úgy van. Ha sokáig tanultál valamit, esetleg vele együtt öregedtél s az évek során szép nagyra hizlaltad a tudást... na szóval amikor az egész megdől akkor van a nagyon nagy "baj".

- Amikor mást kaptál, mint amit vártál, mint amit kobakodban olyan szépen felépítettél, akkor is baj van. És ezt újra és újra csinálod, felépíted, megdől és baj van. És csinálod és felépíted és....nagyon nagy baj van. :D

- Amikor más lett a valóság mint amit hittél, vagy amiben hittél. Húúúú de nagy a baj ilyenkor! Amikor megtudod, hogy nem a gólya hozza, meg ilyenek :)

- És ez mind mind a fejedről szól....azon kívül nincsen semmi baj! Elhiszed? Ugye tudod, hogy a valóságod pont olyan ütemben változik, amit te felfogni éppen képes vagy?

Kicsit megrémültem attól amikor átéreztem annak jelentőségét, amit belénk sulykoltak kisgyermek korunk óta...Kezdem átlátni, hogyan működik az agy, az érzékelés, a tudat, s látom milyen képlékeny az egész. Látom, hogy tesszük magunkévá a különböző hitrendszereket s olyan dolgokat, amiken nagy koponyák már sokat gondolkodtak, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat. Hogyha XY mondta, akkor biztos úgy van... Ne hidd el! Semmit ne higgy el!

Azt gondolod például, hogy x-y-z koordináta rendszer van? Ez egy alaptézised igaz? Beléd ivódott. Mindent ehhez viszonyítasz. Valakik kitalálták anno...és erre épül az egész valóságérzékelésed. Mindig szükséges az embernek valami támpont. Legalábbis azt hiszi a kis fejével.

Mondok valamit. Nem azért, hogy elhidd. Azért, hogy lásd, másként is lehet gondolni.
Azt mondom, hogy nincs ez a 3D. Felejtsd el. Azt mondom, hogy 1D van, s az pedig az idő. Amit érzékelsz magad körül, azok idő rétegek egymásra rakódva.
Hogy érzékeltessem mire gondolok, azt mondom vegyél elő egy fényképet. Hogyan készül a fénykép? Van egy szerkezet, ami egy bizonyos ideig beengedi a fényt, s egy fényérzékeny érzékelő felületre leképzi a látottakat. Egy bizonyos időre. Érted? CSak annyira elhanyagolhatónak érzed azt az időt, hogy nem is gondolsz rá, hogy ami az érzékelőre kerül, az tulajdonképp egy X ideig tartó történés. A fény szinte felfoghatatlan sebességgel léjereket épít az érzékelőre. Másodpercenként tízezres mennyiségű léjert. Ha ezeket el tudnánk csúsztatni térben, akkor létrejönne egy hologram. Egy nem trükközős, hanem valódi hologram. S ha ez így van, akkor mindennel körülöttünk így van. Látsz egy asztalt, aminek képéről marha gyorsan jönnek feléd a léjerek, s az agyad összerakja egy tömör asztallá....húúú de bonyolult :)

Ananda Shankar: Cyrus

https://www.youtube.com/watch?v=2F8Be_k7moE&feature=related

Buddha Bar II-Nino "Amor,Amor"

https://www.youtube.com/watch?v=TBPTDO-GMV0&feature=related

Faithless: Mass Destruction

https://www.youtube.com/watch?v=c-MfC7pw1AM

Fa ithless: I want more

https://www.youtube.com/watch?v=i-31Y59Ow3U

Faithless: Take the long way home

https://www.youtube.com/watch?v=F7AcwPgfaOI&feature=related

Coldplay: Don't Panic ( ezt a számot egyszer elindítottam végtelenítve, s egész napra úgy felejtettem )

https://www.youtube.com/watch?v=-4w7an00vGI

Mike Oldfield: Let there be light

https://www.youtube.com/watch?v=qJJmS-HY234

Mike Oldfield - Only Time Will Tell

https://www.youtube.com/watch?v=R2vTKzyt07o&feature=related

Moby: Why does my heart feel so bad

https://www.youtube.com/watch?v=fqLvbpcsPj4&feature=related

Moby: Dream about me

https://www.youtube.com/watch?v=TbGUrNtoRC4

...hanem az odáig vezető út. Mondják a Bölcsek.

Lenne néhány kérdésem illetve kiegészítésem

1. Honnan tudod, hogy melyik a cél és melyik az út?

2. szerintem sok cél = egy másik út

3. minden kicsi tartalmazza az egészet ( lsd: levél erezete, tenger cseppje, írisz, fülcimpa vagy egy őssejt)

Evvel a dalban...
https://www.youtube.com/watch?v=pwDBaOqysC0

Nesze hülye paraszt:

https://www.youtube.com/watch?v=EOuNyRRBwyg&feature=related

Mondja meg nekem valaki, miért jó a tudás? S leginkább a lexikális tudás a miért jó. Azon kívül, hogy ego építő társasjáték, magyarul L(EGO) :) Az emberek a muhi csatáról beszélgetnek, Beethoven különböző korszakairól vitáznak, esetleg deriválnak egy jót vagy felmondják hangosan a Walesi bárdokat? :) És? Sosem értettem, hogy ebben mi a kihívás.

Mindig azt gondoltam, hogy minél nagyobb szakértője valaki egy témának, s minél inkább elhiteti magával, vagy a könyvek vele, hogy mennyi mindent tud, annál korlátoltabbá válik, annál magasabb falakat emel, annál inkább leválik az egészről.

Valahogy úgy értelmeztem mindig a világot, mint teljes egységet, amit nem lehet illetve nem érdemes részleteiben vizsgálgatni. Azt nem érdemes csinálni vele, amit kicsiben az orvostudomány az emberekkel. Olyan részterületekre osztották már, hogy nevetséges helyzetekbe kerülhetsz ha a közelükbe kerülsz. Elmész lábászhoz s kiderül, hogy térdészhez kellett volna. Ez az orvostudomány halála is egyben... Arról nem beszélek, hogy a gyógyítással köszönő viszonyban sincsenek. Sötétben tapogatózás van, és tünetek indiánüvöltéssel történő legyőzése, mint elsöprő siker. Ja meg a legegyszerűbb megoldás a: Fáj? Igen. Akkor megoperálom. Operál érted? Megy az opera. Csak itt te vágod a magas C-t. Szerinted meg nem operál, hanem levág, kivág, nyisszant, távolít... :))) Elképesztő!

Persze meg kell említeni, hogy van néhány előre mutató próbálkozás, ahol megpróbálnak egy másik dombról ránézni a gyógyítás című történetre.

Eleve rossz a gyógyítás szó is egyébként, mert gyógyítás nincs, csak gyógyulás. Egy gyógyító olyan körülményeket teremt, ami elősegíti az ön-gyógyulást. A gyógyszeres, szikés beavatkozásoknál konkrétan hülyének nézik az emberi szervezetet és esélyt sem adnak rá, hogy rendbe hozza magát.


Aztán:

Nem értem a vitát sem mint műfajt..:) Az mire jó? hihihi Én így gondolom, a Luc Gizi meg amúgy. Ezt hozta magával, ebbe nőtt bele a Gizi. És?

...a hogyan szó végére került.

Tehát:

Hogyan mondjam el, értessem meg, éreztessem, adjam át szüleimnek azt a csodát, ami engem mostanában érdekel, foglalkoztat, amiben fejlődni szeretnék, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy az életemmé válik, s el sem tudom képzelni, hogy valaha ne foglalkozzak ezzel, hiszen ezzé váltam. Már nem az vagyok aki néhány éve, átestem egy lelki szellemi alkímián, vagy legalábbis esek át rajta folyamatosan. Nem úgy látom a világot, ahogy ők s ahogy az emberek többsége (eretnekség), s ettől nagyon meg vannak rémülve. Azt mondják rossz irányba haladok, a realitással kellene foglalkoznom, bajom eshet és azt gondolják, hogy valami szekta tagja vagyok, ahol agymosással foglalkoznak. Misztikának és okkult tudományoknak hívják ők ezt az elfoglaltságot, mint ahogy az irodalom is, s kívülállóként ez valóban ijesztően hathat.

Valójában az igazság az, hogy engem az életem csodálatos intelligenciával terelgetett ebbe az irányba.(más szóval hallgattam a belső szóra)
Sosem akartam megtalálni a kavicsot és zsebre vágni, hanem egyszer csak ott volt. Érted? Nem divatból vagy akármi más külső ösztönző erő hatására nyíltam meg. Csakis belülről fakadó kíváncsiság, hit, bizalom, akarat és szándék, majd tudása egy addig megfoghatatlannak vélt, sejtett dolognak, mely vezérelt.
Hálás vagyok ezért, mert ebben megtaláltam egy olyan élet-kalandot, amely értelmet adhat a létezésnek, választ adhat bármely kérdésre.

Engem megtaláltak vagy megszólítottak azok a dolgok amelyekre szükségem volt. Az évek során jelzőbójákként helyezkedtek el az út mentén a különböző saját élmények, és tapasztalások, melyek mindíg csak megerősítettek, s tudatták, jó amit csinálsz, jó az irány. Igazából nem volt irány....minden volt.
Perspektívát, ha úgy tetszik dimenziót váltottam. S ezt annak köszönhetem, hogy mindig a magam útját jártam, s soha senki által eltéríteni nem hagytam magam. (szerintük nevelhetetlen, öntörvényű kölök) Egy magasabb rendű idea, igazság, rend, törvényszerűségek, s a világ, benne az emberek működésének megértése érdekel. Látóköröm az évek során nem csőlátássá vált, hanem egy mindent átfogó, átlátó hatalmas potenciállá. A belső bizonyosság vezérelt, nem az agyam.

És pont ez az a pont, ahol szakadék keletkezett a körülöttem élők nagy része és köztem. A szüleim kétségbeesése különösen rosszul érint, mert nekik különösen jót kívánok . Nem esne jól ha idős korukat átaggódnák miattam csak azért mert nem értenek valamit, nekem meg már nincsenek meg az eszközeim, hogy falaikat leromboljam, na jó legalább lyukakat fúrjak rájuk, hogy átszűrődjön némi fény. Ha meg is lennének, és sikerülne is, nem biztos, hogy elbírnák a terhet. Egy gondolkodásbeli, szellemi, tudati félrefordítás áldozata a mi kapcsolatunk. Tudom, hogy közben hálával tartozom, mert sokkal rosszabb is lehetne a helyzet, mert bőven van ennél mélyebb kút is.

A legtöbb ember ha meghallja a misztika szót, megborzong, s valami sötét mágikus nemtoménmire gondol. Az az igazság, hogy ezzel nem is tudok mit kezdeni, pedig nagyon szeretnék. De aki itt tart, annak még sokat kell gyalogolni, hogy elkezdje kapiskálni hogy mi van. Először is ugye érdeklődni kell hozzá, nem csípőből elvetni és elítélni. Tapasztalj saját bőrön és dönts az alapján, ne hagyd, hogy a köz-véleménye befolyásoljon, vagy a kollektív tudatlanság! A legtöbb dolog amit hallasz valahonnan, azt egy olyan embertől hallod aki egy olyan embertől hallotta, aki látott egy embert az utcán aki megsúgta neki, hogy hallotta, hogy......

Minden korban voltak olyan emberek, akik nem hittek a köz-nek, hanem utánagondoltak a dolgoknak. Én hasonló utat járok mint Paracelsus, Nostradamus, Francis Bacon, Comenius, Leonardo, Goethe, vagy Rudolf Steiner és szerencsére még sokan mások. Minden téren a szándék a fontos. A szándékoddal csinálsz fekete vagy fehér mágiát, akár tudsz róla, akár nem. Én tudok róla, hogy szándékom a jó-, a tisztaság- és a fény-teremtés. Kicsit elkeserít, hogy hozzátartozóim nem ezt nézik ki belőlem, hogy nem gondolnak elég bölcsnek ahhoz, hogy tudjam mit csinálok. Azt hittem jobban ismernek.

...és nem tudom hogyan mondjam el...

Hogy lehet, hogy tegnap még így érzett, ma meg már úgy? Hogy lehet, hogy mást gondol, mint amit mond? Hogy lehet, hogy én magam is tegnap még az életemet leéltem volna vele, ma pedig már inkább irritál, menekülnék.
Jaj istenem mi van velem?

Elmondom jó?

Az úgy van, hogy vannak pillanatok, amikor a benyomást, az igazságot, a szükségességet a kozmikus tudatból merítjük, s van amikor egóból vagy az objektív tudatunkból nyomjuk.

Sokszor előfordul, hogy a hajnali derengésben, a csendben, nyugalomban a fejünkben is elkezd valami derengeni. Pillanatokra átsuhan rajtunk a megoldás. Igaz? Igaz! :D ( az sem véletlen, hogy sok művész beszél arról, hogy ilyenkor jön az ihlet. Az ihlet nem más mint ugyan ez a kapcsolat a felsőbb tudattal)

Megmutatja magát ha rövid időre is, a gnoszt. A gondolatok közti megfejtés. Ekkor boldogok vagyunk. Még nehéz, embert- és lelket próbáló időkben is segít könnyebbült boldogsághoz jutni egy ilyen momentum. Kapcsoltba kerültünk a legfelsőbb okossággal, akit nem muszáj hívni sehogy, de ha nagyon akarod, legyen ő Isten. Mindenkiben ott van ha hagyja.
Ezért vagyunk mi Isten. Te meg én meg mi mindannyian = ISTEN

Aztán elkezdünk gondolkodni..... és baromira összezavarodunk, és össze-vissza beszélünk, és mi sem értjük má hogy mi van...
Csalódások esetén is csak az agyunkkal működünk, elszakadva a Mindent-tudótól...

A gazella vagy delfin tested addig van az első helyen, amíg csak fotóról látnak a pasik. A fontos dolgok az után történnek.

Van neked egy illatod ugye.

Van neked egy mosolyod,

egy kacajod,

egy oldalra nézésed,

egy lehajolásod,

egy lábtartásod, s lehet, hogy a csámpás járásodba szeretek bele. :)

Van neked egy olyanod, ahogy mondod, hogy babfőzelék, vagy püspökfalat

És akkor a bablevesedről még nem is beszéltem, olyat csak te tudsz...

Lehet, hogy imádod a lekváros fokhagymás lángost

Lehet, hogy úgy úszol vagányan, hogy kint van a fejed a vízből

Lehet, hogy órákig parázol, hogy be van e zárva

Lehet, hogy van neked egy pillanatod, amikor lehullanak a pózok, és én pont ott vagyok. :)))

...és ha ezek mellé még gazella vagy delfin tested is van....hát az a nahát :)

Intuíciója mindenkinek van, csak nem mindenki hallgat rá.
Pedig rá hallgatva élheted leginkább a saját életedet, járhatod utadat.

Az intuíció a kozmikus tudat segítsége az életedhez, s mivel ezen a szinten nincs jó vagy rossz, így simán előfordulhat, hogy te az intuíciódra hallgattál, mégis megszívtad.
Meg kell tanulni nem megszívásnak megélni ezeket, hanem a fejlődésed szempontjából fontos, segítő energiát látni bennük.

Gyúrj intuícióra! Például mielőtt megnéznéd a pontos időt, tedd fel a kérdést magadban "mennyi az idő?", hunyd be a szemed, s várd a sugallatot. Lesz egy olyan benyomás, ami megmondja, csak el kell kapnod. Amint a fejed közbeszól, már nem működik a dolog. Eleinte nehéz lesz, de egyre közelebb fogsz kerülni a jó időponthoz, s a végén ráhibázol.

Szerezzük vissza elfeledtetett képességeinket! :))))

Sírva vinnyogok ezen állandóan, gondoltam megosztom. :)

https://www.youtube.com/watch?...=related

Mi az hogy felnőni?

Fizikailag már nem fog menni, megálltam 169,6735241- nél - reggel mért adat :)

Lelkileg felnőni? Az milyen? Megerősödni? Miben? Edzetté válni az élet kihívásaira? De csak neked vannak kihívásaid, mert te vagy az élet. Az vagy ma amit tegnap gondoltál magadról.

Ezt a szöveget azok szokták mondani akik már megtanulták, hogy az élet egy borzalmakkal és rettenetes csapdákkal körülvett feneketlen ragacsos őrület. Ők azok akik megtanultak félni, elzárkózni, s tapasztalataikra hivatkozva kihagyni dolgokat az életükből.

Azt sem tudom megerősíteni, hogy a felnövés majd az idővel befigyel, s ahogy megöregszünk egyre bölcsebbé válunk. Ez egyáltalán nincs így.
Édesapám most volt 70, szétünnepeltük magunkat e szám fölött. Imádom őt, de a bölcsességtől nagyon messze áll. És ahogy figyelem, egyre csak beszűkül, s egyre távolabb kerül a fejlődés lehetőségétől. Tapasztalatai vannak, melyek alapján korlátokat tudott építeni. Ő fokozatosan bezárul, én igyekszem kinyílni. Egyre távolabbról kiabálunk egymás felé :)))

Akkor van esélyed felnőni, ha gyerek tudsz maradni.

Helyezkedj el kényelmesen, ülj le a földre, hátadat tartasd olyan egyenesen ahogy még kényelmesen tudod. Lábaid nyújtva vannak, ne érjenek egymáshoz.

Most hunyd be a szemed....

                                                       ....amint kinyitottad a szemed, érezd, hogy tested uralod, mozgasd át a tagjaidat. Aztán pattanj mert elkésel banyek! :))

...hogy nem tudod elképzelni, hogy mekkora helyet foglalsz el Te, - na jó legyen az egész Föld - az univerzumból.

Menj most ki az óceán partjára, lehetőleg jó nagyra, fújjon a szél is, meg kékjen a víz is. Nézz körül, hogy látod e azt a kis lábakon álló faviskót ott a távolban. Az a mentősök bódéja, mellette áll egy narancsszínű csónak kihúzva a partra.
Nnna! Ha ezt nem látod, az nagyon jó, mert azt jelenti, hogy kurva nagy tengerparton vagy. Ha a másik irányba nézel, ott esélyed sincs bármit is meglátni, na jó egy szalmakalapot épp most fúj be a vízbe a szél, tulajdonosa egy mesztic öregember teljes lelki nyugalommal figyeli a jelenetet.

Most guggolj le, lábujjaidat nyaldossa a homokon megmelegedett sós víz. Csípj bele a fehér homokba, tedd a csipetet a tenyered közepébe és próbálj meg kiszedni belőle egy szem homokot. Olyan meleg van, hogy a csipet már meg is száradt a tenyeredben, így talán könnyebb lesz. Az egy szem homokodat vedd át a másik tenyeredbe a többit add vissza a tájnak.

Nézd őt. Ő a Föld. Nézz szét. Ő az Univerzum.

...amire gondolunk. Ja hogy nem látható? Miért ne lenne az? Hát látod a belső látásoddal nem? Nóóóórmááális? Bármilyen a fizikai világban megjelenő cucc, így látszott először.
Amikor azt mondjuk teremtés, az nem azt jelenti, hogy a semmiből lesz a valami. A valami alkotóelemei itt vannak a légkörben. Mi is abból vagyunk. Érdekes nem?

Állítólag van egy Prana Nadi nagymesterünk, aki képes materializálni bizonyos kristályokat az ujjai közt. Én láttam testközelből ilyen kristályt, szép narancsos pirosas színe volt, habár a folyamatot nem. Bevizsgáltatták őket és nem tudták megállapítani, hogy milyen anyagból vannak.
Szóval minden látható, besűrűsödött energia, amire mindenféle módokon lehet hatni. Basszus az egész ezo, metafizikai, spirituális őrület, megmagyarázható teljesen materialista fizikusi aggyal, szemmel is.

https://www.youtube.com/watch?v=xtEI8LmsSjk

"László Ervin: Világváltás
A változás harmonikus útja

Csak a kritikus tömeg képes megváltoztatni a világot! Te közéjük tartozol?

Egy új kor hajnalát vagy az összeomlás végnapjait éljük? Válaszúthoz közeledünk: az egész világot érintő fordulóponthoz. A túlélésünk vált kétségessé. Rajtunk múlik, hogy összeomlás következik vagy áttörés egy új típusú világ felé. Erről szól László Ervin új könyve. Tudományos kutatások eredményeire támaszkodva elemzi az emberiséget válaszút elé állító környezeti és társadalmi veszélyeket. De ennél sokkal többet is tesz: az átalakulásnak ebben a drámai korszakában "útikalauzt" nyújtó új szemlélettel áll elő. A legújabb tudományos eredményeket felhasználva vázol fel egy új világképet: a világunkban a kvantumjelenségektől kezdve a bioszféra evolúcióján át egészen a csillagrendszerekig sokkal nagyobb a koherencia, mint ahogy azt korábban képzeltük. Ha sikerül megértenünk a változó világunk összefüggéseit és kialakítanunk egy új, egységen alapuló világképet, akkor már a megérzéseinkre és a bölcsességünkre támaszkodva magabiztosan haladhatunk előre.

László Ervin a párizsi Sorbonne Egyetemen a legmagasabb tudományos fokozatot szerezte meg, négy egyetem választotta díszdoktorává (az Egyesült Államokban, Kanadában, Finnországban és Magyarországon). Számos díjjal tüntették ki, többek között 2001-ben megkapta a japán békedíjat, a Goi-díjat, 2004-ben pedig Nobel-békedíjra jelölték. Filozófiát, rendszerelméletet és jövőkutatást adott elő különböző egyetemeken az Egyesült Államokban, Európában és a Távol-Keleten. A nemzetközi humanitárius és kutatásszervező központnak, a Budapest Klubnak alapítója és elnöke, a General Evolution Research Group (Általános Evolúciókutató Csoport) alapítója és igazgatója. Több mint 70 könyv szerzője, könyveit 20 nyelvre fordították le. Jelenleg Olaszországban él.