Kicsit megrémültem attól amikor átéreztem annak jelentőségét, amit belénk sulykoltak kisgyermek korunk óta...Kezdem átlátni, hogyan működik az agy, az érzékelés, a tudat, s látom milyen képlékeny az egész. Látom, hogy tesszük magunkévá a különböző hitrendszereket s olyan dolgokat, amiken nagy koponyák már sokat gondolkodtak, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat. Hogyha XY mondta, akkor biztos úgy van... Ne hidd el! Semmit ne higgy el!

Azt gondolod például, hogy x-y-z koordináta rendszer van? Ez egy alaptézised igaz? Beléd ivódott. Mindent ehhez viszonyítasz. Valakik kitalálták anno...és erre épül az egész valóságérzékelésed. Mindig szükséges az embernek valami támpont. Legalábbis azt hiszi a kis fejével.

Mondok valamit. Nem azért, hogy elhidd. Azért, hogy lásd, másként is lehet gondolni.
Azt mondom, hogy nincs ez a 3D. Felejtsd el. Azt mondom, hogy 1D van, s az pedig az idő. Amit érzékelsz magad körül, azok idő rétegek egymásra rakódva.
Hogy érzékeltessem mire gondolok, azt mondom vegyél elő egy fényképet. Hogyan készül a fénykép? Van egy szerkezet, ami egy bizonyos ideig beengedi a fényt, s egy fényérzékeny érzékelő felületre leképzi a látottakat. Egy bizonyos időre. Érted? CSak annyira elhanyagolhatónak érzed azt az időt, hogy nem is gondolsz rá, hogy ami az érzékelőre kerül, az tulajdonképp egy X ideig tartó történés. A fény szinte felfoghatatlan sebességgel léjereket épít az érzékelőre. Másodpercenként tízezres mennyiségű léjert. Ha ezeket el tudnánk csúsztatni térben, akkor létrejönne egy hologram. Egy nem trükközős, hanem valódi hologram. S ha ez így van, akkor mindennel körülöttünk így van. Látsz egy asztalt, aminek képéről marha gyorsan jönnek feléd a léjerek, s az agyad összerakja egy tömör asztallá....húúú de bonyolult :)