Hogy lehet, hogy tegnap még így érzett, ma meg már úgy? Hogy lehet, hogy mást gondol, mint amit mond? Hogy lehet, hogy én magam is tegnap még az életemet leéltem volna vele, ma pedig már inkább irritál, menekülnék.
Jaj istenem mi van velem?

Elmondom jó?

Az úgy van, hogy vannak pillanatok, amikor a benyomást, az igazságot, a szükségességet a kozmikus tudatból merítjük, s van amikor egóból vagy az objektív tudatunkból nyomjuk.

Sokszor előfordul, hogy a hajnali derengésben, a csendben, nyugalomban a fejünkben is elkezd valami derengeni. Pillanatokra átsuhan rajtunk a megoldás. Igaz? Igaz! :D ( az sem véletlen, hogy sok művész beszél arról, hogy ilyenkor jön az ihlet. Az ihlet nem más mint ugyan ez a kapcsolat a felsőbb tudattal)

Megmutatja magát ha rövid időre is, a gnoszt. A gondolatok közti megfejtés. Ekkor boldogok vagyunk. Még nehéz, embert- és lelket próbáló időkben is segít könnyebbült boldogsághoz jutni egy ilyen momentum. Kapcsoltba kerültünk a legfelsőbb okossággal, akit nem muszáj hívni sehogy, de ha nagyon akarod, legyen ő Isten. Mindenkiben ott van ha hagyja.
Ezért vagyunk mi Isten. Te meg én meg mi mindannyian = ISTEN

Aztán elkezdünk gondolkodni..... és baromira összezavarodunk, és össze-vissza beszélünk, és mi sem értjük má hogy mi van...
Csalódások esetén is csak az agyunkkal működünk, elszakadva a Mindent-tudótól...