Hogy lehet, hogy tegnap még így érzett, ma meg már úgy? Hogy lehet,
hogy mást gondol, mint amit mond? Hogy lehet, hogy én magam is tegnap
még az életemet leéltem volna vele, ma pedig már inkább irritál,
menekülnék.
Jaj istenem mi van velem?
Elmondom jó?
Az úgy van, hogy vannak pillanatok, amikor a benyomást, az igazságot, a
szükségességet a kozmikus tudatból merítjük, s van amikor egóból vagy
az objektív tudatunkból nyomjuk.
Sokszor előfordul, hogy a
hajnali derengésben, a csendben, nyugalomban a fejünkben is elkezd
valami derengeni. Pillanatokra átsuhan rajtunk a megoldás. Igaz? Igaz!
:D ( az sem véletlen, hogy sok művész beszél arról, hogy ilyenkor jön
az ihlet. Az ihlet nem más mint ugyan ez a kapcsolat a felsőbb tudattal)
Megmutatja
magát ha rövid időre is, a gnoszt. A gondolatok közti megfejtés. Ekkor
boldogok vagyunk. Még nehéz, embert- és lelket próbáló időkben is segít
könnyebbült boldogsághoz jutni egy ilyen momentum. Kapcsoltba kerültünk
a legfelsőbb okossággal, akit nem muszáj hívni sehogy, de ha nagyon
akarod, legyen ő Isten. Mindenkiben ott van ha hagyja.
Ezért vagyunk mi Isten. Te meg én meg mi mindannyian = ISTEN
Aztán elkezdünk gondolkodni..... és baromira összezavarodunk, és össze-vissza beszélünk, és mi sem értjük má hogy mi van...
Csalódások esetén is csak az agyunkkal működünk, elszakadva a Mindent-tudótól...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vktimi 2008.09.20. 22:52:13
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal