Ne higgy nekem!

Mondja meg nekem valaki, miért jó a tudás? S leginkább a lexikális tudás a miért jó. Azon kívül, hogy ego építő társasjáték, magyarul L(EGO) :) Az emberek a muhi csatáról beszélgetnek, Beethoven különböző korszakairól vitáznak, esetleg deriválnak egy jót vagy felmondják hangosan a Walesi bárdokat? :) És? Sosem értettem, hogy ebben mi a kihívás.

Mindig azt gondoltam, hogy minél nagyobb szakértője valaki egy témának, s minél inkább elhiteti magával, vagy a könyvek vele, hogy mennyi mindent tud, annál korlátoltabbá válik, annál magasabb falakat emel, annál inkább leválik az egészről.

Valahogy úgy értelmeztem mindig a világot, mint teljes egységet, amit nem lehet illetve nem érdemes részleteiben vizsgálgatni. Azt nem érdemes csinálni vele, amit kicsiben az orvostudomány az emberekkel. Olyan részterületekre osztották már, hogy nevetséges helyzetekbe kerülhetsz ha a közelükbe kerülsz. Elmész lábászhoz s kiderül, hogy térdészhez kellett volna. Ez az orvostudomány halála is egyben... Arról nem beszélek, hogy a gyógyítással köszönő viszonyban sincsenek. Sötétben tapogatózás van, és tünetek indiánüvöltéssel történő legyőzése, mint elsöprő siker. Ja meg a legegyszerűbb megoldás a: Fáj? Igen. Akkor megoperálom. Operál érted? Megy az opera. Csak itt te vágod a magas C-t. Szerinted meg nem operál, hanem levág, kivág, nyisszant, távolít... :))) Elképesztő!

Persze meg kell említeni, hogy van néhány előre mutató próbálkozás, ahol megpróbálnak egy másik dombról ránézni a gyógyítás című történetre.

Eleve rossz a gyógyítás szó is egyébként, mert gyógyítás nincs, csak gyógyulás. Egy gyógyító olyan körülményeket teremt, ami elősegíti az ön-gyógyulást. A gyógyszeres, szikés beavatkozásoknál konkrétan hülyének nézik az emberi szervezetet és esélyt sem adnak rá, hogy rendbe hozza magát.


Aztán:

Nem értem a vitát sem mint műfajt..:) Az mire jó? hihihi Én így gondolom, a Luc Gizi meg amúgy. Ezt hozta magával, ebbe nőtt bele a Gizi. És?