Ne higgy nekem!

...hogy milyen könyvek voltak rám a legnagyobb hatással eddigi életem során. Teljesen leszűkítem azokra, melyek valóban megráztak s melyeknél valóban úgy éreztem, hogy hitelesek és a saját gondolataim tükröződései. A következő listát kapom:

- Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély
- Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége)
- Márai Sándor: Füves könyv
- Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata
- Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - Hábi-Szádi kűzdelmeinek könyve
- Weöres Sándor: A teljesség felé
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Channelingek: Kryon, Kuthumi, Saint Germain (minden mennyiségben)
- Balog Béla: Végső valóság
- Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
- Greg Braden: Kollektív Beavatás
- A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban
- W. E. Butler : A mágia magas iskolája
- Szepes Mária: A vörös oroszlán
- Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája
- Eckhard Tolle: Az Új Föld
- Dan Millman: Erre születtél
- Dan Millman: A békés harcos útja
- Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája
- Rudolf Steiner: Rózsakeresztes szellemtudomány

Ennyi. Nagyjából időrendben.

 

http://video.google.com/videoplay?...lindex=0

 

 

 

Ezzel a kérdéssel arra célzok, hogy elkezdesz ébredezni, s átformálni magad az Új Föld elvárásaihoz, vagy maradsz a dagonyában?

Látni kell, hogy a Föld változik. Ha nem spirituális szempontból vizsgálom a történéseket, akkor is látjuk ugye? Melegszik, lassul, formálódik, mérhetően nő a rezgésszáma. Ezt mi pusztulásnak éljük meg, pedig csak folytatja evolúcióját. Velünk együtt. Ő egy ugyan olyan élőlény,mint te vagy én. Az Univerzum egy gondolata. Azt gondolod az evolúció megállt miután fölegyenesedtünk???? Egyre gyorsabban történnek a dolgok. Az idő teljesen relatív, s erről szól a történet. Hunyd be a szemed, s gondold vissza magad a homokozóba. Éld át újra, mennyi ideig tartott egy napod, mennyinek élted meg. Nézd meg most. Mikor voltál utoljára pihenni vagy nyaralni vagy kirándulni valahol az elmúlt két hónapban? Mikorinak tűnik? Alig emlékszel már rá? Nem csodálom.

A történések s az információ, melyet tudatodnak fel kell dolgozni, négyzetesen nő.


- nyíljon meg a szemed arra ami történik, ne hagyd, hogy kábítsanak a politika, média, gyógyszer, fegyver és egyéb félelemkeltő "hatalmak". Ha félsz, befolyásolható vagy, s nekik az a jó. A fő jelszavuk: Higgy nekem, én tudom, hogy mi a megoldás a problémádra. Csak a sajátjára tudja.

- ugyan ez érvényes a piti, kisstílű emberi szinteken folytatott játszmákra és vérszívásra. Figyeld meg, mi motivál valakit arra, hogy mások vérét szívja. Látnod kell! Ha látod, erőtlenné válik és nem vehet tőled. Mindenre az energiák és rezgések szintjén tekints! Úgy könnyebb távol tartanod magad érzelmileg.

- maradj kívül a negatívon ha csak teheted. Igyekezz kívülről figyelni az eseményeket, ne hagyd, hogy magával ragadjanak. A rezgésszinted emeléséről van szó. A legmagasabb rezgésszintű dolog az Univerzumban az az elképesztően elcsépelt közhely, jelenség, hogy : SZERETET Tehát kaptunk megoldást, segítséget is. Ezen kívül a Föld állítólag már az egész évet a Foton-öv nevű sávban tölti, ami egy magas rezgésszámú autópálya az univerzumban.

- a rezgésszinted emelésével leszel képes feldolgozni azt az információmennyiséget, amely folyamatosan ér és növekszik. Ha képes vagy erre, kívülről fogod látni a világ eseményeit. Már ma is láthatod...

Sok sikert!

K: - mi kell a szerelemhez?
B: - egy fajta nem akarás és egy kis laza bátorság, vagy "fejetlenség".
K:- nem akarás és lazaság? Hogy érted ezt?
B: - egyrészt nem akarásnak nyögés a vége...:))) Na jó csak vicceltem. Úgy értem, hogy az akarás egy fajta rideg energia, a szerelmet nem lehet akarni, csak nyitottnak lenni rá, fogadni, megélni és hagyni, hogy magával vigyen. Lovagolni ennek az energiának a hátán, mint egy hullámlovas. Persze tandem hullámlovon. :)))Ha elült a vihar s csillapodtak a hullámok, méltósággal leszállni róla.

K: - és hogy jön ide a lazaság?
B: Tulajdonképp az előbb elmondtam. A laza bátorság azt jelenti, hogy nyitottnak kell lenni mindenre. A társkereső oldalakon minden adatot meg kell adni. Minden adattal leszűkíted a lehetőségeidet s a szerelem nem így működik. A legtöbb ember ha megtalálta a szerelmet és ebben az állapotban létezik, egy idő után rá tud nézni kívülről és mit lát? Egy teljesen más ember előtt ömlenek a könnyei mint akit ideálnak beállított. Amíg görcsösen kapaszkodsz a külsőségekbe, nem fog rád találni a szerelem, mert annak semmi köze a külsőségekhez. Ha valaki mellbőség alapján keresgél, vagy gáláns úriemberség alapján, az valójában nem szerelmet keres. Hogy jön ide a centi, kiló, város, lóvébox stb...? Bármilyen fotó kevés ehhez, mert az emberek nagy része nem lát a képek mögé. Bele kell kerülni a másik energia mezőjébe ahhoz, hogy valami érzés elindulhasson. És csak hallgatni rá, a gondolataidat messze elkerülni, csak érezni, tudatosítani, hogy milyen neked ott. Meg kell tanulni nem gondolkozni. Egy fénykép is elég lehet néha, de ha hallod a hangját, gyakran megváltozik a fénykép is. Lehetőleg ott kell lenni benne.

K: - gyakran beszélsz a tudatosságról, s a tudatosodás fontosságáról. Hogy jön ez össze a szerelemmel, ami a legtöbb embernél tudattalan folyamat?
B: - Ez egy nagyon jó kérdés. Engem is sokáig foglalkoztatott. Rájöttem, hogy a szerelmet is lehet tudatosan élni. A tudatosság azt jelenti, tudod mi történik benned s kívüled. Ha tudatossá váltál, érzékelni fogod időben, mikor van ott a lehetősége egy szerelemnek s egyszerűen belemész, hagyod megtörténni. Tudatosan megélsz minden ajándékot amit ad neked.A tudatosságnak akkor van jelentősége, amikor arra kell figyelned, hogy ne egy illúzióba legyél szerelmes, ne egy bábút gyárts magadnak, amit feldíszítesz, hanem egy valós lényt láss, s őt szeresd. Az illúzió táplálása a fő oka a szerelem elmúlásával együtt járó végtelen csalódásnak a legtöbb esetben. Kipukkad az általad felfújt arany lufi...s ez a te hibád, sosem a másiké, hogy nem tudott megfelelni a TE elvárásaidnak.

Arra hogy, amikor találkozunk, otthon érezzük magunkat egymás közelében. A legnagyobb természetességgel éljük ezt meg, miközben potyogjanak a könnyeink a boldogságtól, és ne higgyük el ami történik. Állandóan csipkedjük egymást, hogy ébren vagyunk-e...

Ez a mi közös energiamezőnk segítsen át minket minden gátláson, normán, társadalmi elváráson, tanult falakon, segítsen ki minket a természetbe, akármilyen idő van, s mutassa meg milyen szép ha süt, ha fúj, ha es, ha köd. Sírjunk a gyönyörtől, amikor rájövünk ugyan azt érezzük, téren és időn kívül kerültünk. Nem számít semmi már...

Szálljunk el együtt a zenébe az ilyenkor jellemzően kifinomult érzékelésünkkel. Az ízekben, illatokban, egymás tekintetében. Mindenben találjuk meg a csodát. Az embereket vakítsa el a fény , amit árasztunk. Legyünk a folyamatos meghatottság állapotában.

Utána a közértben egyszerre mondjuk ki a pénztárosnál, hogy hány deka milyen felvágottat kérünk. :)))

Tudom miről beszélek...valaki sosem élte még át. Nem tudott kimászni a fejéből, nem engedte meg magának a boldogságot, sikeresen beépítette "rossz" tapasztalatait. Elfelejtett élni.

Hányszor fordult elő veletek, hogy nem onnan jött a vihar, ahonnan számítottatok rá? Hány olyat láttatok, hogy nem ideálok találtak egymásra, hanem valódi emberek.
Miért érzitek fontosnak, hogy önmagatokat bármi mással próbáljátok pótolni képeiteken? Megmondjam?

1. Nincs elképzelésetek róla, hogy kik vagytok
2. Csillogó álarc nélkül semminek érzitek magatokat
3. Valami mást pótoltok a külsőségekkel és egyre távolabb kerültök önmagatoktól

Ideákat kergettek...a két szép mercédesz egymásra találása. Milyen megható! :))

 

Sokan írjátok: a külső megfog, a belső megtart....de a kettő nincs egymás nélkül, a külsőn tükröződik a belső. Akinek a homár tükröződik, az átver.

Az társkeresőkön megjelenő képek kb 80%-a hiteltelen, s kicsit sem arról szól, hogy hagyják megismerni magukat az emberek.

Gömbmellű szilikontemetők felháborodottan írják, hogy nem szexkapcsolatot keresnek. Akkor miért nem egy olyan képet tettek fel, ahol egy könyv olvasása közben megcsillan szemükben az értelem?
Sok értelmes nőn is látom, hogy itt meg akar felelni, s belemegy olyan pózokba, ami nem ő. Fa arccal álldogál a konyhában, tartja a sütőt, ki ne ugorjon. Ez sem jó.
A homárzabálós, delfin hátán lovagolós képek is mást mondanak nekem, nem azt, hogy ki ő valójában. Ja biztos iszonyúan élvezi az életet, soha semmi gondja, nem bántja semmi, minden nagyon gromek.(mindeközben én is imádnék delfin hátán lovagolni, nem erről van szó)

Akibe eddig szerelmes lettem, attól mindig kaptam egy olyan tekintetet amiben benne volt minden öröm és fájdalom. Eljuttatott világába, láttam történetét, amiken átment s éreztem, itt otthon vagyok.

Hogy akarnak az emberek társra lelni, ha nem mutatják meg magukat? Hogyan várnak érzelmes palikat, ha rajtuk sem látszik a szikrája sem. Amit mutatnak az egy vékonyka festékréteg, s az első találkozásnál lepereg.

Tiszteletet a kivételeknek, mert azért az is van szerencsére...kb 5%. Ők a humoros és kreatív emberek, akiket imádok...

Amit leírok bármilyen magunkon történő munkálatra igaz, most az egyszerűség kedvéért, a valódi fogyás folyamatán demonstrálom. :))

 

Látni kell, hogy Norbinak és Alexandrának egy dolog fontos. Hogy te kövér legyél. Megvedd a könyveit, kazettáit, és befizess a saláta házhozszállításukra. Ha sikeresen le is nyúzzák rólad a páncélt minden értelemben, az esetek többségében rövid időn belül újra rakódik és te mehetsz ismét Norbihoz segítségért.

A mozgás jó és fontos is, a diéta nemkülönben, de ezek csak vékony szeletei a történetnek. Miért? Mert a valóság odaát van.:)
A szellemi, lelki tényezőkkel nem foglalkozik senki.

Ha tisztában vagy a teremtés folyamatával ( gondolatkoncentráció - kép megjelenítése - megerősítés,jóváhagyás - kimondás ), akkor megérted, hogy miről beszélek.
Az anyagban végbemenő folyamatok nem az anyagban kezdődnek el, hanem magasabb szinteken. Hermész megmondta: Ahogy fönt, úgy lent.
Tehát magasabb szinteken teremtetted magad dagira. Ott is kell elkezdeni a fogyást. Ha nem érzed magad jól a bőrödben, jusson eszedbe, hogyan gondolsz magadra általában. Milyen képpel azonosultál. "Az a kis duci mosolygós nő/férfi..." , ez még a jobbik eset. Valaki képes magát szeretni 25 kiló plusszal.

Ha erre gondolsz, egy idő után joggal kérdezed meg, hogy tulajdonképp ki is vagyok én ...:)))

Szóval...
A fogyás nálam így kezdődik:

Nézz magadra és tegyél fel néhány kérdést, pl:

- mi ellen védekezem ezzel a páncélzattal
- mit helyettesítek a kajával, amit nem kapok meg kívülről
- hogy állok a szeretettel általában, szeretem e magam
- miért büntetem magam

Ha tudsz válaszolni a feltett kérdésre, jó esélyed van a fogyásra, hiszen tudatosítottál valamit amire eddig nem is gondoltál, vagy jól elbújtál előle.
Ha meglátod, hogy miért történnek veled a dolgok, utána már erejüket vesztik s nem képesek tudattalanul, alattomos módon deformálni téged.

A másik nagyon fontos, hogy változtass az énképeden. Ha egy mosolygós duci nő él benned magadról, akkor hiába fogysz le, a fizikai tested igyekszik majd idomulni a belső képedhez. Képzelj tehát magadnak, harmonikus, ideális testet, s akkor a fizikai szint követi ezt. Nem kell gyötörnöd magad, a dolgok egyszerűen megtörténnek, ha átprogramozod magad, s tudatosan, esténként vagy amikor nyugiban vagy, teremtesz magadnak egy új testet. Kitartó "munkát" igényel ez is, kétségtelen, de még kipróbálni is izgalmas nemde?

Nem közvetlenül a kép elképzelésétől fogsz lefogyni, az csak arra jó, hogy a tested kövesse azt. Észreveszed, hogy nem kívánod a kaját, nagyobb lesz a mozgásigényed, stb...

 

 Ez mindenre igaz, sok sikert a Mindenhez!:)))

 

Sokat gondolkodtam, miért van az, hogy az emberek szavakba kapaszkodnak. Gyakran pont ezért értik félre egymást. Úgy értik, ahogy ők akarják, nem úgy ahogy szánták.

Ha azt mondom "szeretlek", jelenthet ez finom érzéki bűbájt, lehet gúnyos bántás, kétségbeesett kiáltás, vagy jöhet dühből. Nem mindegyik mögött van ott a valódi szeretet.
Ezért fontos a szavak mögé látni s nem beléjük csimpaszkodni.

A minap kérdezte egy lány itt tőlem, hogy miért akarom hallani a hangját, miért olyan fontos az. Azért olyan fontos -mondtam-, mert egyetlen hangodból többet tudok meg rólad, mint az összes eddigi irományunkból.
A kicsi tartalmazza az egészet, a mikro a makrot, vagy ahogy fönt, úgy lent. Mind ugyan azt jelenti és alaptörvény. Gondoljunk az íriszünkön, fülünkön, talpunkon vagy akár egyetlen sejtünkben megjelenő önmagunkra.

Ha becsukod a szemed miközben hallod a hangot, s megpróbálsz nem a szavak jelentésére figyelni, hanem úgy tekintesz rá, mint egy lélek-szondára, hagyod hogy átjárja testedet a hang, megérzéseket keltsen benned és információhoz juss általa, közelebb kerülsz a megértéshez. Érezni fogod, hogy jó vagy rosszindulat, valódi érzések, vagy felszínes dolgok rejteznek e benne. Meghallod a szándékot, amit valóban mondani akar...

Állatokon jól lehet gyakorolni. :)))

Sziasztok!

Nem mutatkozom be, mert úgy sem az vagyok akinek mondanám magam. A nevem sem én vagyok, csak egy vinyetta, ami segít ha sokan vagyunk... bár tudom, hogy úgy választottam, hogy energiája segítsen az úton, de ez is "csak" energia. Mint minden.
Kicsi öntörvényű gyerekkorom óta érzek magamban valamit, ami nincs harmóniában a világgal. Ezeket az érzéseimet néha el is mondom, s tudom, néhány embert bánthatnak szavaim, de célom nem ez vele. Soha semmilyen csoporthoz, vagy akármihez nem tartoztam, magányosan de sok dologba belelátva alakultam. A mester bennünk van ugyanis, s csak magunkban élhetjük meg a teljességet.
Egy csoportban ritkán nem alakul ki egy "Mi vagyunk a ...." érzés, ami csak eltávolít a mindentől. Sokat vagyok itt, mondom amit érzek. Rengeteget olvastam, s nagyon rákattantam azokra a könyvekre, melyek szóltak hozzám, hogy megmutassanak engem, s bennem az univerzumot. Visszaigazolást láttam a könyvekben az érzéseimre, s visszaigazolást látok itt veletek is.


2006.08.29 17:59

Ha megfigyeled magad, egy idő után észre kell venned, hogy te nem a szerepeid, gondolataid és érzéseid vagy.
Igazából szerepeidet is gondolatok és érzések alapján játszod.

Rá fogsz döbbenni, ha gyakorolsz, hogy minden érzést megelőz egy gondolat. Mielőtt rosszul érzed magad a bőrödben, gondoltál valamire. Először utólag fogsz döbbenni, ami jó dolog, habár már átvette tested fölött az uralmat a "szarul vagyok", de el fogsz jutni arra a pontra, hogy megelőzd ezt. Ha el tudod kapni a gondolatot, az erejét veszti s nincs többé uralma az érzések és test felett.

Átlátod, hogy gyakorlatilag minden emberi játszma, vita, harc, de még a szerelem is tudattalan működésen alapul.

Ennek az útnak a végén nem fogsz játszmázni, taszítani fog minden negativitás és pontosan érzed, hogy mi történik benned, s kívüled. Hogy mi lesz a szenvedéllyel? Ez jó kérdés, erre keresem a választ. Valószínűleg a szenvedély is megszűnik mint olyan, de nem fog érdekelni.

Akarsz te megvilágosodni?

Figyelj magadra!

Reggel, mikor fölébredsz, kövesd nyomon mi történik benned, míg kimászol az ágyból, megsimogatod a háziállatod és elbotorkálsz a fogkefédig. Figyeld a gondolatokat, ha vannak. Nem mindig vannak.

Majd figyeld magad a szokásos reggeli tevékenységeid közben, aztán az autóba beszállva, vagy a BKV-n vergődve. Ki vagy? Kit játszol?
Mi történik, ha beérsz a munkahelyedre? Ha van. Nem mindig van.
Figyeld meg, hogyan beszélsz a főnöködhöz, vagy a beosztottakhoz? Honnan jön ez?
Tégy ugyan így a barátokkal. KI vagy? Példakép, vagy lúzer, kedves vagy vetélytárs?
És figyeld meg magad a szüleiddel társalogva. Ha vannak. Nem mindig vannak. De akkor is megfigyelheted ha csak rájuk gondolsz, mi történik benned?Érzések....

 

Te a figyelő vagy.

Kedvenc szerelmes költeményemet rakom ide, Dsida Jenő írta . Ő olyan Tapasztalt volt, akinek sikerült újra Bölcsé válni. Nagyon szeretem.

A REJTETT IGAZI

Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.

Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
valahol bennünk van a kenyér,
melynek édes árnyékát
megszegjük estelente.

Vagy valami irgalmatlan kék tó
mérföldes fenekén,
vagy felhőkbe gomolyítva úsznak
és távoznak tőlünk az égen -
messziről, messziről visszakiáltva:
Poéták, bolondok,
meg tudtok-e fogni?

Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörű,
kinek árnyéka vagy?

(1928)

Alapvetéseim:

- Bölcs a kisbaba. (lásd Bölcső) Ahogy nől úgy felejt. A pocakban minden fontos törvény birtokában van.
Öröm nézni.

- A Tapasztalt olyan bölcs, aki megtanult félni. Ha hivatkozik tapasztaltságára, akkor félelmet kelteni is megtanult.
Menekülök tőlük.

- Az Ébredező olyan Tapasztalt, aki rájött, hogy valamikor Bölcs volt, és vissza akarja azt szerezni.
Velük beszélgetek.

Hogyan látod a világot? Mit érzékelsz belőle? Gondoltál már a végtelen potenciálra, amit a világ jelent? Gondoltál már arra, hogy bárhogy érezhetnél, bárhogy és bármit gondolhatnál, s a világ számodra a szerint alakulna?

A lehetőségek száma végtelen. Mi mégis gyakran beleragadunk a történetünkbe.
Én és a sztorim. Jó nem? Tök jó ebben varacskolni. Állandóan a sztorink jár a fejünkben, ami által tudattalanul megteremtjük, majd visszaigazolást látunk benne. Mondjuk büszkén: az élet engem igazolt! :))) Ilyen a sorsom, stb. Mi teremtjük a sorsunkat.

Rá kell ébrednünk, hogy mindent az ég világon mi vonzunk magunkhoz. A leggonoszabb ellenségünktől kezdve a sarki kiskutyáig és igen, a szerelmünkig, de a legutolsó szituációig, ami csak egy kicsit is foglalkoztat minket.
A lényeg tehát, hogy minden dolgot ami történik körülöttünk engedjük magunkba és dolgozzuk fel próbáljuk megérteni, s idővel látni fogjuk, hogy a dolog tőlünk indult. Ez egy nagyon fontos eleme a Gnothi-nak. Ez a teremtés visszafele göngyölítése. Egy idő után megy odafele is. Erről szol a titok c. könyv és film, valamint kismillió egyéb iromány.

Ha eljutsz egy olyan szintre, hogy a világot képes vagy úgy nézni, hogy azt te teremted, belőled ered az általad tapasztalt, akkor megszűnnek számodra az olyan kifejezések, mint jó vagy rossz, szép és csúnya stb... , csak szükségszerű tapasztalások lesznek, melyeken keresztül közelebb juthatsz önmagadhoz. Minden létező az univerzumban a tanítónk.

Igen igen. Az ütött be, de nagyon. Kaptam valakitől valami nem kézzel foghatót, amivel egész nap elvoltam, s ki tudja, lehet, hogy sokáig elég lesz a muníció. Ma mindenesetre olyat árasztottam magamból, hogy körülöttem mindenki megboldogult. Na nem úgy, hanem emígy :))) Mindenkinek ezt kívánom.

No meg azt tudom kívánni, hogy az emberek szerezzék vissza képességüket arra, hogy nyílt szívvel és nyitott tudattal járjanak a világban. Olyan klassz hely lehetne ez. A problémák kizárólag a fejben vannak s onnan teremtődnek bele a külvilágba. Amit ma tapasztalunk körülöttünk, abból el lehet képzelni, hogy mi van a fejekben, szívekben.

Emberek ne legyetek bábok! Lássátok, hogy mi történik veletek, s vegyétek vissza a hatalmat saját magatok felett! Ilyen egyszerű lenne az út a boldogsághoz. Gondoljatok szépet és jót! Ez a teremtés törvénye. A gondolat, energia mint minden más is. Nézzetek körül, milyen csodák születtek már gondolatból. Aminek sok energiát adunk, az erősödik! Ez alaptörvény! Ne adj energy-t a nyomasztónak, a dühnek, ne figyelj a fájdalomra, csak a jóra koncentrálj, s az lesz. Ha sokan ezt tennénk megváltozna ez a világ. Azt akarom, hogy jó legyen itt élni mindenkinek!
Mindenért csak magunkat okolhatjuk, nincs rajtunk kívül álló erő, csak ha hagyjuk. Úgy hívják manipuláció. Szét van az emberiség manipulálva. Gyakorlatilag nagyon kevesen teszik azt amit szeretnének. Észre sem veszed, és azt a sampont veszed meg, amit duruzsoltak a füledbe napközben, észre sem veszed és azért gondolod magad csúnyának, mert nem hasonlítasz a csontkollekció modellekre. És ezekre iparágak épülnek emberek! Lássatok! Tudatosodjatok! Azt gondolod , h nem lehet ebből kilépni? Csak tegyél kérdőjelet és gondolj mást! Ez egy nagyon békés harc, amit csak magadban kell megvívnod.

Ez most kijött.

 

A világegyetem legfontosabb jótanácsa ez. Ismerd meg önmagad!

Olyan sokszor hallottam már ezt a tanácsot életemben, de csak pár éve érzem, hogy mit is jelent igazán, hogy ez minden megértés kulcsa. Az a baj, hogy nem minden szinten értelmezhető, fiatalabb koromban egyáltalán nem tudtam mit kezdeni ezzel. Itt tehát a szellemi érettségi szintről beszélek elsősorban, ami tapasztalataim alapján nem függ az életkortól.

Hogyan is kezdtem az ismerkedést önmagammal?

Utólag visszatekintve gyerekkoromra azt látom, hogy egyenes út vezetett ide, olyan mintha valaki terelgetett volna. Kb. 25 éves koromig kicsit sem láttam rá önmagamra, csak ösztönösen éltem bele a világba s sok dolgot nem tudtam elfogadni, amit az emberek kőbe vésett törvényeknek gondoltak.
Ilyenek voltak például a felnőttek és tanáraim iránti kötelező tisztelet, amit sosem értettem. Valahogy úgy éreztem, hogy az vagy jön, vagy nem és keményen lázadtam a dolog ellen. Vagy ilyenek voltak a kategorikusan a felnőttek által kijelentett és halálos közhellyé vált dogmák is. Pl ezt vagy azt nem illik, egy gyerek ilyet nem csinál, bizonyos helyzetben mindig ezt vagy azt kell csinálni, stb. Ha visszakérdeztem ezekre, hogy miért? , általában nem kaptam értékelhető válaszokat, s végül kiderült, hogy azért mondogatják ezt, mert nekik is ezt mondogatták.

Kezdtem átlátni, hogy a világ valahogy így működik, s élménynek számított, mikor találkoztam olyan emberekkel, akiknél azt éreztem, át tudnak lépni az elődök által gyönyörűen felépített falakon.

Lázadtam. 18 és 25 között amortizáltam magam, agresszív részeg voltam és drogoztam. Mindent kipróbáltam. Akkoriban elítéltem magam mindezért, ma látom, hogy szükség volt erre is mint minden élményre. Az életet nem teheted magadévá, ha csak egy vékony szeletét ismered, egy kényelmes (igyekszem megfelelni a világ elvárásainak fotelből) a nagyobb rész mindig távol marad tőled. Hogy tudj "jó" lenni, "rossznak" is kell lenned. Az ítélettel kritikával nem kell foglalkoznod. Egyetlen határ van, az élet elleniség.

Mindent megkérdőjeleztem, semmit nem fogadtam el úgy ahogy mondták, volt, vagy látszott. A saját gondolataimat sem. A mai napig rendszeresen felülbírálom magam, viszont ha megérzem valamiben az IGAZAT, onnan nem tágítok. Ezért sokszor megkapom, hogy makacs vagyok, meg konok, mert az ésszerűség nem azt diktálná amit én teszek, vagy ami, aki mellett kiállok.

Első.
Nem írtam még naplót eddig sosem, és ezt sem fogom görcsösen tenni. Ha jön valami, leírom. Mert az úgy van, hogy nem mindig jön. Ezért izzadnak az írók néha hetekig az írógép fölött, máskor meg ripsz-ropsz odateremtik az okosságot.
Nem szeretném időhöz kötni az ihletet, inkább ráhangoltságon és kegyelem teljes energetikai közegen múlik az egész. Mint ahogy minden.

Szerintem mindenki művész. Mert mi a művészet és mi a művész? Leonardo már megpróbálta ezt megfejteni... :) Pedig ez is csak egy pecsét. Számomra a művészetnek nevezett dolog, az valami olyasmit jelent, hogy a lény (még azt sem mondanám, hogy csak ember) teremt egy világot, a sajátjának gondolt világát, s azt képes megjeleníteni valamilyen módon. Ha képes ebbe a világba bevonni más lényeket, akkor rá azt mondjuk hogy művész. Ha kerültél már például egy idős fa vonzáskörzetébe, akkor tudod miről beszélek.

Ennek az egésznek nincs köze ahhoz, hogy tetszik-e a befogadónak a látott, hallott, tapintott, szaglott jelenség. Nem kell, hogy tessen neki.
Mindenkiben másként csapódik le egy festmény, szobor, vagy virág. Ezért nehéz megértenem a kritikát, s az ezzel foglalkozó embereket. Mert a kritika sokkal inkább szól arról, aki kritizál. Nincs egyetemes kritika, csak egyetemes értékek vannak.