Arra hogy, amikor találkozunk, otthon érezzük magunkat egymás
közelében. A legnagyobb természetességgel éljük ezt meg, miközben
potyogjanak a könnyeink a boldogságtól, és ne higgyük el ami történik.
Állandóan csipkedjük egymást, hogy ébren vagyunk-e...
Ez a mi
közös energiamezőnk segítsen át minket minden gátláson, normán,
társadalmi elváráson, tanult falakon, segítsen ki minket a természetbe,
akármilyen idő van, s mutassa meg milyen szép ha süt, ha fúj, ha es, ha
köd. Sírjunk a gyönyörtől, amikor rájövünk ugyan azt érezzük, téren és
időn kívül kerültünk. Nem számít semmi már...
Szálljunk el
együtt a zenébe az ilyenkor jellemzően kifinomult érzékelésünkkel. Az
ízekben, illatokban, egymás tekintetében. Mindenben találjuk meg a
csodát. Az embereket vakítsa el a fény , amit árasztunk. Legyünk a
folyamatos meghatottság állapotában.
Utána a közértben egyszerre mondjuk ki a pénztárosnál, hogy hány deka milyen felvágottat kérünk. :)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.