Gondolom ez az. Úgy értem a Barátság.
Mostanában a
legboldogabb pillanataim hozzájuk kötődnek. Igazán szívből szeretni is
csak őket tudom. Mostanában... Én sem értem, pedig elvileg egy csomó
embert kéne szeretnem, meg úgy általában mindenkit :D Sosem volt ezzel
gondom. No persze amikor én úgy kifejezetten nem imádok, akkor sem
utálok... Nincs miért utálni.
Ők vannak. Próbálnak élni, így
vagy úgy, de alapjában véve küzdenek. 5-en vannak. Az egyik görög, a
másik milliárdos, a harmadik magamfajta művészkém, a negyedik ügyvéd,
az ötödik külföldön él. Az a közös bennük, hogy imádom őket.
Meghatódom, amikor a milliárdossal és művészkémmel elmegyünk a Gödörbe,
s megváltjuk a világot röpke 10 óra alatt. Érdekes módon a milliárdos
gondolkodása áll hozzám a legközelebb. Sajnos nem a pénzszerzést
illetően...:) Vagy nem sajnos. A dolgok működését tekintve. A
művészkémmel töltöttem a legtöbb időt, fiatalkori zorall időszakokat,
alkohol és mindenféle mámorban. Összenőttünk. Bár voltak kihagyások.
És amikor már hajnalodik, eszem velük a grillcsirkét Jókai lábainál a
fűben. Ez az az idő amikor az éjszaka és a nappal összeér. És ez az az
időszak, amikor valóban őket látom. A fáradtságtól nem tudnak már
játszani. Alig hangzik el szó, csak nézzük a reggeli arcokat és a
csirkét, meg az ubit. Na ilyenkor hatódom mindig. Nem tudom ők is ezt
érzik e.
Én rendszeresen hajnalonta, a barátaimmal kerülök ebbe a magasztos állapotba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.