Nem írtam még naplót eddig sosem, és ezt sem fogom görcsösen tenni. Ha jön valami, leírom. Mert az úgy van, hogy nem mindig jön. Ezért izzadnak az írók néha hetekig az írógép fölött, máskor meg ripsz-ropsz odateremtik az okosságot.
Nem szeretném időhöz kötni az ihletet, inkább ráhangoltságon és kegyelem teljes energetikai közegen múlik az egész. Mint ahogy minden.
Szerintem mindenki művész. Mert mi a művészet és mi a művész? Leonardo már megpróbálta ezt megfejteni... :) Pedig ez is csak egy pecsét. Számomra a művészetnek nevezett dolog, az valami olyasmit jelent, hogy a lény (még azt sem mondanám, hogy csak ember) teremt egy világot, a sajátjának gondolt világát, s azt képes megjeleníteni valamilyen módon. Ha képes ebbe a világba bevonni más lényeket, akkor rá azt mondjuk hogy művész. Ha kerültél már például egy idős fa vonzáskörzetébe, akkor tudod miről beszélek.
Ennek az egésznek nincs köze ahhoz, hogy tetszik-e a befogadónak a látott, hallott, tapintott, szaglott jelenség. Nem kell, hogy tessen neki.
Mindenkiben másként csapódik le egy festmény, szobor, vagy virág. Ezért nehéz megértenem a kritikát, s az ezzel foglalkozó embereket. Mert a kritika sokkal inkább szól arról, aki kritizál. Nincs egyetemes kritika, csak egyetemes értékek vannak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.