Olyan sokszor hallottam már ezt a tanácsot életemben, de csak pár éve érzem, hogy mit is jelent igazán, hogy ez minden megértés kulcsa. Az a baj, hogy nem minden szinten értelmezhető, fiatalabb koromban egyáltalán nem tudtam mit kezdeni ezzel. Itt tehát a szellemi érettségi szintről beszélek elsősorban, ami tapasztalataim alapján nem függ az életkortól.
Hogyan is kezdtem az ismerkedést önmagammal?
Utólag visszatekintve gyerekkoromra azt látom, hogy egyenes út vezetett ide, olyan mintha valaki terelgetett volna. Kb. 25 éves koromig kicsit sem láttam rá önmagamra, csak ösztönösen éltem bele a világba s sok dolgot nem tudtam elfogadni, amit az emberek kőbe vésett törvényeknek gondoltak.
Ilyenek voltak például a felnőttek és tanáraim iránti kötelező tisztelet, amit sosem értettem. Valahogy úgy éreztem, hogy az vagy jön, vagy nem és keményen lázadtam a dolog ellen. Vagy ilyenek voltak a kategorikusan a felnőttek által kijelentett és halálos közhellyé vált dogmák is. Pl ezt vagy azt nem illik, egy gyerek ilyet nem csinál, bizonyos helyzetben mindig ezt vagy azt kell csinálni, stb. Ha visszakérdeztem ezekre, hogy miért? , általában nem kaptam értékelhető válaszokat, s végül kiderült, hogy azért mondogatják ezt, mert nekik is ezt mondogatták.
Kezdtem átlátni, hogy a világ valahogy így működik, s élménynek számított, mikor találkoztam olyan emberekkel, akiknél azt éreztem, át tudnak lépni az elődök által gyönyörűen felépített falakon.
Lázadtam. 18 és 25 között amortizáltam magam, agresszív részeg voltam és drogoztam. Mindent kipróbáltam. Akkoriban elítéltem magam mindezért, ma látom, hogy szükség volt erre is mint minden élményre. Az életet nem teheted magadévá, ha csak egy vékony szeletét ismered, egy kényelmes (igyekszem megfelelni a világ elvárásainak fotelből) a nagyobb rész mindig távol marad tőled. Hogy tudj "jó" lenni, "rossznak" is kell lenned. Az ítélettel kritikával nem kell foglalkoznod. Egyetlen határ van, az élet elleniség.
Mindent megkérdőjeleztem, semmit nem fogadtam el úgy ahogy mondták, volt, vagy látszott. A saját gondolataimat sem. A mai napig rendszeresen felülbírálom magam, viszont ha megérzem valamiben az IGAZAT, onnan nem tágítok. Ezért sokszor megkapom, hogy makacs vagyok, meg konok, mert az ésszerűség nem azt diktálná amit én teszek, vagy ami, aki mellett kiállok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.