...hogy nem tudod elképzelni, hogy mekkora helyet foglalsz el Te, - na jó legyen az egész Föld - az univerzumból.
Menj most ki az óceán partjára, lehetőleg jó nagyra, fújjon a szél is,
meg kékjen a víz is. Nézz körül, hogy látod e azt a kis lábakon álló
faviskót ott a távolban. Az a mentősök bódéja, mellette áll egy
narancsszínű csónak kihúzva a partra.
Nnna! Ha ezt nem látod, az
nagyon jó, mert azt jelenti, hogy kurva nagy tengerparton vagy. Ha a
másik irányba nézel, ott esélyed sincs bármit is meglátni, na jó egy
szalmakalapot épp most fúj be a vízbe a szél, tulajdonosa egy mesztic
öregember teljes lelki nyugalommal figyeli a jelenetet.
Most
guggolj le, lábujjaidat nyaldossa a homokon megmelegedett sós víz.
Csípj bele a fehér homokba, tedd a csipetet a tenyered közepébe és
próbálj meg kiszedni belőle egy szem homokot. Olyan meleg van, hogy a
csipet már meg is száradt a tenyeredben, így talán könnyebb lesz. Az
egy szem homokodat vedd át a másik tenyeredbe a többit add vissza a
tájnak.
Nézd őt. Ő a Föld. Nézz szét. Ő az Univerzum.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.