...a hogyan szó végére került.

Tehát:

Hogyan mondjam el, értessem meg, éreztessem, adjam át szüleimnek azt a csodát, ami engem mostanában érdekel, foglalkoztat, amiben fejlődni szeretnék, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy az életemmé válik, s el sem tudom képzelni, hogy valaha ne foglalkozzak ezzel, hiszen ezzé váltam. Már nem az vagyok aki néhány éve, átestem egy lelki szellemi alkímián, vagy legalábbis esek át rajta folyamatosan. Nem úgy látom a világot, ahogy ők s ahogy az emberek többsége (eretnekség), s ettől nagyon meg vannak rémülve. Azt mondják rossz irányba haladok, a realitással kellene foglalkoznom, bajom eshet és azt gondolják, hogy valami szekta tagja vagyok, ahol agymosással foglalkoznak. Misztikának és okkult tudományoknak hívják ők ezt az elfoglaltságot, mint ahogy az irodalom is, s kívülállóként ez valóban ijesztően hathat.

Valójában az igazság az, hogy engem az életem csodálatos intelligenciával terelgetett ebbe az irányba.(más szóval hallgattam a belső szóra)
Sosem akartam megtalálni a kavicsot és zsebre vágni, hanem egyszer csak ott volt. Érted? Nem divatból vagy akármi más külső ösztönző erő hatására nyíltam meg. Csakis belülről fakadó kíváncsiság, hit, bizalom, akarat és szándék, majd tudása egy addig megfoghatatlannak vélt, sejtett dolognak, mely vezérelt.
Hálás vagyok ezért, mert ebben megtaláltam egy olyan élet-kalandot, amely értelmet adhat a létezésnek, választ adhat bármely kérdésre.

Engem megtaláltak vagy megszólítottak azok a dolgok amelyekre szükségem volt. Az évek során jelzőbójákként helyezkedtek el az út mentén a különböző saját élmények, és tapasztalások, melyek mindíg csak megerősítettek, s tudatták, jó amit csinálsz, jó az irány. Igazából nem volt irány....minden volt.
Perspektívát, ha úgy tetszik dimenziót váltottam. S ezt annak köszönhetem, hogy mindig a magam útját jártam, s soha senki által eltéríteni nem hagytam magam. (szerintük nevelhetetlen, öntörvényű kölök) Egy magasabb rendű idea, igazság, rend, törvényszerűségek, s a világ, benne az emberek működésének megértése érdekel. Látóköröm az évek során nem csőlátássá vált, hanem egy mindent átfogó, átlátó hatalmas potenciállá. A belső bizonyosság vezérelt, nem az agyam.

És pont ez az a pont, ahol szakadék keletkezett a körülöttem élők nagy része és köztem. A szüleim kétségbeesése különösen rosszul érint, mert nekik különösen jót kívánok . Nem esne jól ha idős korukat átaggódnák miattam csak azért mert nem értenek valamit, nekem meg már nincsenek meg az eszközeim, hogy falaikat leromboljam, na jó legalább lyukakat fúrjak rájuk, hogy átszűrődjön némi fény. Ha meg is lennének, és sikerülne is, nem biztos, hogy elbírnák a terhet. Egy gondolkodásbeli, szellemi, tudati félrefordítás áldozata a mi kapcsolatunk. Tudom, hogy közben hálával tartozom, mert sokkal rosszabb is lehetne a helyzet, mert bőven van ennél mélyebb kút is.

A legtöbb ember ha meghallja a misztika szót, megborzong, s valami sötét mágikus nemtoménmire gondol. Az az igazság, hogy ezzel nem is tudok mit kezdeni, pedig nagyon szeretnék. De aki itt tart, annak még sokat kell gyalogolni, hogy elkezdje kapiskálni hogy mi van. Először is ugye érdeklődni kell hozzá, nem csípőből elvetni és elítélni. Tapasztalj saját bőrön és dönts az alapján, ne hagyd, hogy a köz-véleménye befolyásoljon, vagy a kollektív tudatlanság! A legtöbb dolog amit hallasz valahonnan, azt egy olyan embertől hallod aki egy olyan embertől hallotta, aki látott egy embert az utcán aki megsúgta neki, hogy hallotta, hogy......

Minden korban voltak olyan emberek, akik nem hittek a köz-nek, hanem utánagondoltak a dolgoknak. Én hasonló utat járok mint Paracelsus, Nostradamus, Francis Bacon, Comenius, Leonardo, Goethe, vagy Rudolf Steiner és szerencsére még sokan mások. Minden téren a szándék a fontos. A szándékoddal csinálsz fekete vagy fehér mágiát, akár tudsz róla, akár nem. Én tudok róla, hogy szándékom a jó-, a tisztaság- és a fény-teremtés. Kicsit elkeserít, hogy hozzátartozóim nem ezt nézik ki belőlem, hogy nem gondolnak elég bölcsnek ahhoz, hogy tudjam mit csinálok. Azt hittem jobban ismernek.

...és nem tudom hogyan mondjam el...